Ez a kalács egyszerűen utánozhatatlan. Ennyire foszlós állaggal, ilyen vattaszerű belsővel, gusztusosan lepirult külsővel még nem találkoztam. Valószínűleg a tejszín a ludas, amióta először készítettem így, azóta a kalács elnevezés nálunk mindig ezt a receptet hívja elő az agyunkból. És az ízlelőbimbóinkból. Ezer köszönet ezért Mohának, akitől nem győzök eleget "lopni".
Elkészítése:
Hozzávalók:
60 dkg liszt
2 ek. burgonyapehely (elhagyható)
10 dkg cukor
2 dl tejszín
2 dl tej
1 tojás
3 dkg élesztő
csipet só
1 tojássárga a kenéshez
A tejszínt a tejjel meglangyosítom, majd hozzákeverek egy evőkanályi cukrot, és felfuttatom benne az élesztőt. A lisztet a burgonyapehellyel, a cukorral és a sóval összekeverem, majd beleütöm a tojást, és kozzáadom a megkelt élesztős folyadékot. Jól kidagasztom, nagyszerű állagú nem túl lágy, nem túl kemény tésztát kapunk, már amennyiben legalább 15 percig dolgoztunk rajta. :-) Letakarva duplájára (kb. 1 óra) kelesztjük meleg, nem huzatos helyen.
Kivajazunk két kisebb fajta püspökkenyér formát (vagy egy nagy 32-es formát), majd a megkelt tésztát 8 felé osztjuk, és egyenként a forma szélességével megegyező hosszúkás téglalapokat nyújtunk, feltekerjük, és formánként négyet egymás mellé teszünk. Hagyjuk ismét megkelni, kábé 20 percig, aminek félidejében bekapcsoljuk a sütőt kb. 180-190 fokra. Ha szépen feljött a tészta, óvatosan lekenjük a tojássárgájával, majd a meleg sütőben körülbelül 30-40 perc alatt készre sütjük. Ha nagyon pirulna a teteje, érdemes letakarni fóliával. A formában hagyjuk kihűlni, lehetőleg rácson, hogy mindenhol átjárja a levegő.
Csodásan szeletelhető hidegen. Mi húsvétkor a sonkához is ezt ettük, de vajjal, lekvárral, mogyorókrémmel, akárhogyan isteni. Én medvehagymás kenőkével szeretem a legjobban. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése